A radon szint csökkentésére 3 elvi lehetőség van:

• a radonszintek csökkentése a szellőztetés mértékének a növelésével
• a radonos levegő elszívása az épület alól mielőtt bejutna
• az építőanyag eredetű radon forrás eltávolítása.

Az alábbiakban bemutatunk néhány példát a radon szint csökkentési beavatkozási lehetőségekre mind az utólagos (meglévő épületekben), mind a megelőző (újonnan épülő épületekben) alkalmazható módszerekre.

6.1. A radonszint csökkentése a szellőztetés mértékének a növelésével

Ha a beltéri radon-koncentráció feldúsulási sebessége kicsi (a folyamat lassú), lényegesen csökkenthető megfelelő természetes szellőzés biztosításával (pl. az ablakok kinyitása). Téli időszakban ez a módszer nagyobb fűtési energiaigényt eredményez.

Ha a beltéri radon-koncentráció feldúsulási sebessége nagy, akkor sokkal nagyobb légcserére van szükség. Ezt szellőztető rendszer kiépítésével lehet biztosítani. Ilyenkor az aktív, hővisszanyerős szellőztető rendszer hatékonyan csökkentheti a radon szintet. Ennél a megoldásnál számolni kell a beépítés és a működtetés költségével. Fontos, hogy ne a beltéri levegőt keringtessük, hanem az alacsony radon tartalmú, termosztált kültéri levegőt fújjuk be az épületbe.

Ábra: Szellőztetés hatása a radon-koncentrációra

6.2. A talaj radon épületbe jutásának megakadályozása

Olyan területeken, ahol az épület alatti talaj a radon fő forrása, a radon épületbe jutását kell megakadályozni. Ennek egy hatékony módszere a radonos talaj levegő elvezetése az épület alól. Ehhez az épület alá előre perforált szellőztető csöveket (ún. dréncsöveket) kell fektetni egy nagy permeábilitású (pl. kavics) rétegbe. Ez lecsökkenti az épület alatti talajban a légnyomást. A vízszintes csővezetékrendszerhez egy függőleges csövet kell csatlakoztatni, amelynek feladata az összegyűjtött levegő kivezetése a ház teteje felett vagy a háztól távolabb a talajszint felett legalább 1 m-rel. A rendszer a kéményhatás miatt kiegészítő elem nélkül is jól működhet (azaz passzív módon), azonban egy levegőszivattyú beszerelésével (azaz a rendszer aktívvá tételével) nagyobb hatékonyság érhető el. Ezzel a módszerrel lecsökkenthető az épületbe szivárgó radon mennyisége. Ennél a módszernél is számolni kell a kiépítési és fenntartási/működési költségekkel.

A talajból jövő radon épületbe jutásának akadályozása túlnyomás létrehozásával is lehetséges az épületbe kültéri, friss, termosztált levegő befújásával. Ezen a módszernél is számolni kell a kiépítési és fenntartási/működési költségekkel a befúvott levegő termosztálása miatt (különösen ősszel és télen).

Nagy permeábilitású – a levegő számára könnyebben átjárható – talajok esetében alkalmazható megoldás, ha a ház mellett egy nagyobb függőleges üreget mélyítenek le, úgynevezett radon gyűjtő zsompot (vagy kutat) hoznak létre. Ennek funkciója a környezetében lévő (épület alatti) talajban a légnyomás lecsökkentése és a levegő elvezetése az üreg irányába. A folyamat hatékonysága szintén növelhető az épület alá befúrt dréncsövezéssel és ventilátor alkalmazásával.

Általában önmagukban kisebb hatékonyságot biztosít a radon bejutást gátló fóliák alkalmazása az épület talajjal érintkező részeinél vagy akár beltérben a padló kialakításakor.

A házba bevezető csövek belépési, a fal áttörési pontok tömítése általában szintén kisebb mértékű radon szint csökkenést eredményeznek csak.

6.3. Az építőanyag, mint radon forrás, kiváltása

Egyes, korábban használt építőanyagokban – mint például a födémek feltöltésére használt kohósalakokban – magas lehet a rádium tartalom és így a belőle felszabaduló radon mennyisége is nagyobb lehet. Az ilyen épületek beltereiben magasabb radon-szintek alakulhatnak ki. Ebben az esetben megoldást jelent a salak eltávolítása és más, kifejezetten alacsony rádium-tartalmú anyagokkal (homok, folyami sóder vagy kavics, más hőszigetelő anyaggal) történő visszatöltése, helyettesítése. Ennek megtervezése építészeti szakértelmet kíván.

Ha a radon fő forrása a falazat anyaga, pl. kohósalak felhasználásával készült beton esetében, a lakás szellőztetésének mesterséges növelése jelenthet megoldást. Egy másik lehetőség, ha a falakat belülről egy speciális felületszivárgó lemezzel (membránnal) vonják be, amely a falból kilépő radont felfogja és összegyűjti. A lemezben (membránban) lévő légteret egy ventilátorral ellátott csővezetékkel kötik össze és a felgyülemlő radont így vezetik el. Ebben az esetben kiemelt jelentősége van, hogy a membrán sértetlen és a csatlakozási pontoknál megfelelően szigetelt maradjon, ami a helyiség bútorozását, használatát korlátozza. További lehetőség a falak eltávolítása, illetve kiváltása, ha azok közfalak voltak. Azonban a közfalak hozzájárulása a beltéri radon szinthez kisebb, mint fő (tartó)falaké.

6.4. Radon mentesítések tervezése

Épületek tervezésekor, még az építkezés megkezdése előtt érdemes tájékozódni arról, hogy az adott építési területen mekkora a talajgáz radon-tartalma – és ha az túl magas, meghaladja a 30-50.000 Bq/m³ értéket és a talaj permeábilitása közepes vagy nagy –, akkor ezt már az épület tervezésekor célszerű figyelembe venni. Ilyenkor mindenképpen javasolt a megfelelő szigetelés kialakítása, illetve a talaj szellőztetését végző szellőztető-csőrendszert vagy pincét – esetleg mindkettőt – tervezni az épület alá. Ugyanis kutatási eredmények azt mutatják, hogy az alápincézett házakban kisebb a magas radon-koncentráció kialakulásának esélye, mint a pince nélküli épületekben.

Épületek energetikai felújításakor szintén gondolni kell a radon problémájára is, mivel a rosszul záródó nyílászárók cseréjével lecsökkenhet a lakás légcsere tényezője, ezáltal a korábbinál magasabb radon-koncentrációk alakulhatnak ki. Erre megoldást jelent résszellőzők (vagy légbeejtők) beépítése az ablakok keretébe, amelyek növelik a levegő természetes kicserélődését.

A csehországi tapasztalatok alapján az egyes mentesítési eljárások hatékonyságát az alábbi táblázat foglalja össze.

Táblázat: A radon mentesítési módszerek hatékonysága

A táblázat csehországi tapasztalatok alapján készült.

Felhasznált irodalom
IAEA RER/9/127 Workshop, Martin Jiránek (SURÓ), 2015 július, Prága, Csehország
WHO Handbook on Radon, A public health perspective, 2007