3.1. A radon belégzés egészségkockázata
A belélegzett radont általában ki is lélegezzük, így közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Egészségre ártalmassá akkor válhat, ha radioaktív bomlástermékei – melyek már szilárd elemek – megtapadnak a levegőben található aeroszol részecskéken. Ezeket belélegezve a radioaktív izotópok a tüdőbe kerülnek, annak különböző részein megtapadhatnak. Az általuk kibocsátott radioaktív sugárzás közvetlenül éri a sejteket, ezáltal károsíthatja azokat növelve a rákos megbetegedések – különösen a tüdőrák - kockázatát. Epidemiológiai kísérletek azt mutatják, hogy ok-okozati összefüggés van a magas radon szint és a tüdőrák előfordulásának gyakorisága között. Vizsgálatok eredményei szerint a radon okozta daganatos megbetegedések a légutak felső részében, első néhány szakaszában, főként a hörgők légúti elágazásaiban jönnek létre. Ebből arra következtethetünk, hogy az aeroszol szemcsék légutakban való kiülepedése felelős a daganat kialakulásáért.
Jelenleg is aktív vita zajlik a kutatók között a radon belégzésétől származó kockázatunk számszerűsített értékét tekintve. A Központi Statisztikai Hivatal által közölt adatok szerint a 2003-2016. évek között a százezer lakosra számított éves tüdőrákos megbetegedés előfordulás gyakorisága 105,4-130,8 között ingadozott, ami 10 millió lakosra számítva évente átlagosan 10.540-13.080 új, tüdődaganatos megbetegedésnek felel meg. A nemzetközi irodalmakban szereplő becslések alapján a tüdőrákos megbetegedések 3-14%-áért a radon belégzése felelős.
A sugárvédelmi előírások és szabályozások megalkotásakor a Sugárvédelem Nemzetközi Bizottságának (International Commission on Radiological Protection, ICRP) útmutatását tekintik referenciának. A Bizottság 137. számú kiadványa alapján 100 Bq/m3-nyi radon koncentrációjú levegő tartós belégzésének tüdőrák alap szint feletti, többlet relatív kockázata (excess relative risk, ERR) 16%.
Ugyanezen kiadvány alapján a 100 Bq/m3-nyi aktivitáskoncentrációjú levegő, egy órányi belégzésétől származó dózisunk standard körülmények között 0,67 µSv-re tehető. Így a 300 Bq/m3-es referencia szintnek megfelelő éves dózisunk (7000 h expozíciós idővel kalkulálva) 14 mSv-et tesz ki.
Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a dohányzás és a hosszú időn át tartó magas radon koncentrációnak való kitettség együttesen jelentősen megnövelheti a tüdőrák kialakulásának valószínűségét. Modell számítások alapján az becsülhető, hogy az élethosszig tartó dohányosok és a nem dohányzók tüdőrák kialakulásának kumulatív kockázata között 25-szörös különbség van.
Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség esetleges kialakulásához hosszú évekig tartó folyamatosan magas radon szint vezethet.
Felhasznált irodalom:
WHO Handbook on Radon, A public health perspective, 2007
Summary of ICRP Recommendations on Radon, ICRP, ref 4836-9756-8598, Jan. 26, 2018
Information Note for Participants at the IAEA Technical Meeting on the Implications of the New Dose Conversion Factors for Radon, 1-4 Oct 2019, May 2020
http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_8_1.html
3.2. Az ionizáló-sugárzások biológiai hatása
Az ionizáló sugárzások az élő szervek sejtjeiben (illetve az azokat alkotó molekulákban) alapvető fizikai elváltozást hoznak létre, az ionizációt.
A töltéssel rendelkező részecskék közvetlenül, az elektromágneses sugárzások és a töltéssel nem rendelkező részecske-sugárzások pedig másodlagos töltött részecskék útján hozzák létre az anyagban az ionizációt.
Energiájuktól függően mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos töltött részecskék kétféleképpen károsíthatják a biológiai makromolekulákat. A nagy energiájú részecskék esetében az ionizációs események és a károsodások közvetlenül a biológiai makromolekulákban alakulnak ki. A kis energiával rendelkező részecskék, mint például az elektronok energiája csak kis mértékben elegendő ahhoz, hogy közvetlen károsító hatást hozzon létre. Az elektronok elsősorban a szervezetben nagy mennyiségben jelenlevő vízmolekulákkal lépnek kölcsönhatásba és szabadgyökök keletkeznek.
Szabadgyökök olyan atomok vagy molekulák, amelyek a külső elektronhéjukon egy nem párosított elektront tartalmaznak, és ezért rendkívül reakcióképesek. A szabadgyökök az ionizáló sugárhatás következtében elsősorban a víz molekulákban jönnek létre.
Az alapvető fizikai változások a továbbiakban kémiai, majd biológiai elváltozásokhoz vezethetnek. Általánosságban elmondható, hogy főként a gyakran osztódó sejtek érzékenyek az ionizáló sugárzásokra. A biológiai elváltozások az esetek egy részében egészségügyi hatásokat eredményezhetnek, ugyanakkor a sejt-szintű változások nagy részét a szervezet immunrendszere kijavítja. A sugárzások keltette egészségügyi hatásokat nevezzük sugárártalomnak.
Felhasznált irodalom:
Pesznyák Cs., Sáfrány G. (szerk.) (2016) Sugárbiológia, Typotex, Budapest
